2013. december 31., kedd

2013: Búcsúztató

Az utóbbi egy év számomra egy kész őrület volt. 
Januárban anyu gondolkodott a költözésről
Februárban eldöntötte, hogy jövünk
Márciusban Dublinba jöttünk, hogy bemenjünk a suliba
Áprilisban a nagymamámék elkezdték hirdetni a házukat, öcsémnek és anyukámnak szülinapja volt
Májusban sulis év végi hajtás, dolgozatok ezerrel. Kezdtük eladni a cuccainkat.
Júniusban a suli véget ért, elbúcsúztunk mindenkitől. Nyári szünet kezdete
Júliusban az egész hónap a pakolásról szólt. Pedig nekem szülinapom volt.
Augusztusban kiköltöztünk
Szeptemberben anyu és a barátja munkát kerestek
Októberben. Jani elment Svédországba. Anyunak lett egy állása
Novemberben Jani visszajött. Nincs állása.
Decemberben Janinak van állása. Karácsony és nyugi. 

Hát, igen. Nekem ennyiből állt 2013. Remélem 2014 jobb lesz. :P 

Nem igazán szerettem ezt az évet. Tényleg minden csak rohanás volt. Azt pedig kifejezetten utálom. Viszlát 2013, nem nagyon fogsz hiányozni!! 

2013. december 29., vasárnap

2013 Karácsony

Helló kedves olvasók!:)

Mint tudjátok, 5 nappal ezelőtt lezajlott a karácsony este, remélem mindenki szépeket kapott. Ez úton is BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDENKINEK!:)

Ha nem haragszotok, akkor elmondanám, hogy én mit kaptam, és mi történt Karácsony estén. :)

December 24.

Reggel izgatottan ébredtem, mivel számítottam az egyik ajándékomra, és már nagyon vártam, hogy a szobámban tudhassam. Én már délelőtt tízkor teljes harci díszben álltam meg anyu előtt, aki éppen akkor kelt ki az ágyból teljesen kómásan, és egy hajnak nevezett szénakazallal a fején. Amikor meglátta, hogy én már ki voltam sminkelve (jó ízlésen belül, tehát csak egy kis szempillaspirál és bézs színű szemhéjfesték), a ruhámat is felvettem, a harisnyámba is beleszenvedtem magamat és még a hajamat is kivasaltam, csak merően nézett, pislogott kettőt, majd kikerülve engem egy szó nélkül bevonult a fürdőszobába. Látnotok kellett volna az arcát. Hahahah. :DD
Végül ő is összeszedte magát, ahogyan az öcsém, és anyu barátja is, szóval kezdődhetett a mi kis közös karácsonyozásunk. Az egész annyi volt, hogy kínok között végig kellett hallgatnunk egy karácsonyi dalt, majd fotózkodtunk, és megkaptuk a kis ajándékainkat. De komolyan, a nagyok a nagynénémék házában lettek elrejtve, úgyhogy tényleg csak nagyon apró dolgokat kaptunk itthon. Öcsém nyakkendőt, csokit meg egy inget, én pedig csokit és még egy-két ruhát. Amikor ezzel megvoltunk, gyalogolhattunk át a nagynénémékhez. Fél kettőkor megérkeztünk. Segíteni kellett még főzni, meg játszani az unokatestvéremmel. Négy órakor megjött a nagynéném férje is (dolgoznia kellett, itt Írországban a 24-ét nem ünneplik, de 25-én minden zárva van. Itt az az igazi karácsony, hogy pizsamában kibontják az ajándékokat és buliznak meg ünnepelnek egész nap.), szóval ő elkészült és kezdődhetett is a tradicionális Réger családi karácsony. Az egész annyit tesz, hogy sötét van a szobában, karácsonyi zene szól, mi énekelünk, csillagszórót tartunk a kezünkben két zeneszám erejéig. Az első mindig a Kiskarácsony, utána pedig Demjén Ferenc egyik legszomorúbb dalát kell meghallgatni, aminek most nem jut eszembe a pontos címe, de azt hiszem Gyertyák-nak hívják. Elnézést, nem szoktam sűrűn ezt a dalt hallgatni, elég évente egyszer. A nagynéném, nagymamám és anyukám általában sírnak, de ez idén szerencsére elmaradt, és csak néhány kósza könnycsepp jelent meg a szemükben.
A Réger család tradíciói között régebben nem szerepelt a nagy "Karácsonyi Fényképezkedés", de amióra létezik fényképezőgép, ez is be lett iktatva, még ajándék bontás előtt mindenkiről készül külön kép, vagy kiscsoportos kép, és végül egy nagy, amin mindenki rajta van az ott lévők közül. Miután ezzel megvoltunk, jöhettek az ajándékok. Idén az öcsém és az unokatesóm kapták a legnagyobb ajándékokat. Célzok itt méretre. A testvérem egy új BMX biciklit, a kis unokatesóm pedig egy nagy autót kapott, amibe bele tud ülni és furikázni körbe-körbe a házban. Még dudája is van, és köztudott, hogy Adrián imádja a gombokat.
Jó, azért valljuk be, én sem panaszkodhatok. Kaptam ügye a kis ajándékokat, meg egy életnagyságú Louis Tomlinson kartonfigurát, egy One Direction - This Is Us DVD-t, egy olyan plüssmacit, akire vártam egy hónapot, de most megkaptam, éééééés.... Megkaptam a nagypapám régi telefonját. Ami egy iPhone 3-as.

A családi hagyomány szerint az ajándékozás után van a nagy karácsonyi vacsora. Idén sem volt másképp, és idén is minden úgy volt, ahogy lenni szokott. A nagymamám főzött halászlevet, sütöttek anyukámmal és nagynénémmel sült halat, rántott húst és rántott sajtot. Az egészhez sült krumplit ettünk, valamint anyu isteni burgonya salátáját. De ennyit a kajáról, mert mindjárt éhes leszek... :)


Az én Karácsonyom nagyjából ennyi volt, remélem nektek is szép ajándékokat hozott a  Jézuska, és jól éreztétek magatokat. Akár családi körben, akár barátokkal. :)

Hamarosan visszajövök, valószínűleg Szilveszterkor egy 2013-mat búcsúztató bejegyzéssel. Addig is vigyázzatok magatokra, és kellemes pihenést mindenkinek! :))


2013. december 22., vasárnap

Eredményhirdetés: Legeredetibb történet

És íme, az első eredményhirdetés. Legeredetibb történet kategória.


Emléklapot nyertek:

Fanniii: Ketten teszünk ki egy egészet



Liliána Melody Kiss: School With Love


Annie: Úgyis az enyém leszel


3. helyezett:




Gratulálok! 

2. helyezett:



Gratulálok!

És végül...

1. helyezett:



Gratulálok! Imádtam a történeted.


Díjak:
1. helyezett: kritika, interjú, és hirdetem a blogját.
2.helyezett: kritika, interjú
3.helyezett: interjú


Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a részvételt, a díjakat szép lassan meg is csinálom. Ne búsuljanak a többiek se, nekik lehetőségük van arra, hogy ha kritikát szeretnének mindenkit megelőzve juthatnak hozzá. :) 
Még egyszer köszönöm.:) :* <3



Életjel.

Hello drága olvasó közönségem:)

Megint itt vagyok, egy vadi új, történeteket összefoglaló bejegyzésben.

Tegnapelőtt hivatalosan is elkezdődött a téli szünet, január hatodikáig be sem kell menni, aminek én személy szerint nagyon örülök. Rám fér a pihenés.
Bár pénteken nagyon laza is volt a suliban töltött idő. Mivel forgattunk egy filmet az osztállyal, aminek aznap volt a bemutatója, 2 körben, és mind a kettőn részt vettünk. 40 perces maga a film, és csak délig voltunk suliban. Szóval szinte alig voltunk az osztálytermünkben. HURRAY!!
Valamint az előző napokban is viszonylag laza volt a tanítás. Mivel utolsó hét karácsony előtt...

Megmondom őszintén, kicsit csalódott vagyok...
Anyu ma bejött a szobámba, és megkérdezte, hogy mit kérek karácsonyra. Felsoroltam neki azt a kb. 8-9 dolgot amit már régóta szeretnék. Az egyik egy új telefon volt, mivel az enyém már régi, elavult és a képernyője is sötét és homályos. Magyarul ha nem akarok ötös szemüveget hordani, érdemes lenne lecserélni.
De sajnos azt a választ kaptam, hogy ez nem lehetséges. Mivel június nyolcadikán One Direction koncertre megyek Londonba, és még szállást is kell fizetni, meg ott szeretnék vásárolni. Szóval, idén kis ajándék van, valami 1D-s ágnemű (JUHÉÉÉÉJ), vagy ilyesmi.
Számítottam ugyan rá, de sajnos hajlamos vagyok arra, hogy nagyon beleéljem magam dolgokba. Ahogyan ebbe az egész 'új telefon' helyzetbe is.

Igazából ennyi, kedves olvasók, hamarosan új blogot nyitok, ami teljesen más lesz, mint az eddigiek. Egy történet, nyugalom, ez a blog továbbra is él!:)

Hamarosan visszajövök... Komizni, feliratkozni ér!