Befejezés.

Hát, ez a nap is eljött. Fél évvel az utolsó beszámolóm után a blog legutolsó bejegyzését írom ma nektek. Én nagyon hálás vagyok mindenkinek, a több mint 4500 megjelenítésért és 23 követőért. Eredetileg azt terveztem, hogy nyáron zárom le a blogom, hiszen akkor járt le az egy kerek év amióta elkezdtem ezt az egészet, és mit ne mondjak, büszke vagyok rá. Nem csak azért, mert az ismerőseim körében viszonylag sikeres lett, hanem annyi mindenre megtanított az írásról meg szerkesztésről, hogy ezért csak hálás lehetek. Ha nagyon röviden kéne összefoglalnom, hogy mi történt velem az elmúlt fél évben, valahogy így hangozna:


Elballagtam, hatodik osztály volt a legutolsó évem általános iskolában, szeptemberben már gimnáziumban kezdtem. 13 éves lettem, voltam One Direction koncerten Londonban, hazautaztam nyáron Magyarországra látogatóba, egyenruhát hordok és sok más minden.


Nagyon nagyon örülök annak, hogy megoszthattam veletek az elmúlt egy évet és  annak, hogy türelemmel olvastátok. Köszönöm, ez nagyon sokat jelent nekem.
Biztos vagyok benne, hogy később még hallatok rólam. Köszönöm.


Angel Morgan.

Fejlemények

Tudom, tudom..... Ne haragudjatok. Már nagyon régen írtam nektek, és mentegetőznöm is felesleges. Egyszerűen nincs nagyon energiám minden nap géphez ülni, ennyi. Most igyekszem minél hosszabb részt írni, megteszek mindent ami tőlem telik, ezt megígérhetem.

Szóval, az elmúlt hónapokban olyanok történtek, mint például bolondok napja, húsvét, szülinapok, és ami még fontosabb, a látogatóink. De haladjunk csak sorban.

BOLONDOK NAPJA:

Mint ahogy a közeli ismerőseim tudják, utálom ezt a napot. Szerintem ez a nap csak arra van, hogy legyen egy ürügyed hülyét csinálni valakiből nyilvánosan, minden következmény nélkül. Nos, én ennek abszolút ellene vagyok. Ki nem állhatom, amikor valaki "megviccel", ergó hülyét csinál belőlem aztán mindenki rajtam röhög, mondván "milyen hülye vagy, hogy elhitted". Egy valamit tisztázzunk. A bizalom. A bizalom mindennél fontosabb, és mindenki megérdemel egy keveset. Aztán ha átvernek, te vagy a hülye, hogy elhitted. Aha, persze. Szerintem meg csak az illető azért hisz nekik, mert bízik bennük, és ezzel játszanak az emberek, a bizalommal... Erről ennyit, a lényeg, hogy nem nagyon volt semmi érdekes ezen a napon, csak mindenki hülyét csinált mindenkiből mert az  "annyira poén".

LÁTOGATÓINK: 

Ez egy eléggé bonyolult történet, a lényeg, hogy a nagynéném férjének a testvére és két gyereke jöttek ki látogatóba a nagynénémékhez. Mi is találkoztunk velük minden nap, először átmentünk hozzájuk, aztán ők jöttek hozzánk, egy szülinapi bulin vettünk részt, elmentünk egy családi parkba, az úgynevezett Tayto Park-ba, és megint átjöttek hozzánk, utána mi hozzájuk. Huh, ez kb. egy heti programom volt egybesűrítve. De mindenféleképpen el szeretném mesélni, hogy milyen az a bizonyos Tayto Park is.

-Tayto Park:

Szóval, a Tayto Park lényegében a Tayto chipsmárka kalandparkja.

A Tayto chips már nagyon rég óta közismert márkanév. Ez egy tipikus ír chips, amit még a huszadik században találtak ki, nem messze onnan ahol most én lakom. manapság akkora népszerűségnek örvend, hogy a Pringles megirigyelné. Ezért létrehoztak egy úgynevezett Tayto Park-ot, ahol nagyon sok minden van. Egy hatalmas földterület, ahol konkrétan egy teljes vadaspark is megtalálható. Komolyan. Leopárd, tigris, bölény, farkasok, rókák, baromfiak, pávák, baglyok, mosómedvék, vidrák, szurikáták, és egy iguána, amitől frászt kaptam, mert felmászott a kerítésre. Tudom, én is megijedtem. Továbbá a parkban megtalálhatóak különböző játszóterek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, több márkabolt, valamint egy fagyis butik és egy chipses is. Lejjebb megtalálható egy fénykép rólam meg erről a chipsről amit ott lehet kapni. Huh. És a legjobb az egész parkban: a kalandpark! Fhúúúúú. Van kötélpálya, ahová én ugyan fel nem mennék, de érdekes módon az öcsém bevállalta. Wow. Ráadásul nem is a legalacsonyabb részen, hanem a középsőn. Taps, taps. A másik nagyon nagyon nagyon jó, amire én viszont felmentem anyukámmal, az úgynevezett Zip-line. Ez egy kifeszített kötél, egyik épülettől a másikig, ahol lecsúszol. És állati király! Adrenalinbomba ezerrel. Fhuh. Van továbbá egy óriás csúszda, amit nem tudok milyen lehet, de izgin néz ki. Továbbá abban a parkban van egy gyár is, ahol ablakokon keresztül megnézheted, hogyan készül a Tayto chips. Nagyon érdekes, és a történelme is le van írva, ami szintén érdekfeszítő. Viszont a legjobb, hogy egy ablakon keresztül láthatod a raktárat, ahol az összes zacskó chips megtalálható. Úúúúú. Azt a látványt visszasírom. Képelj el egy hatalmas raktárépületet, tele egy rakat chipsel és chipses zacskókkal. Ugye? Szerintem is.

HÚSVÉT: 

A húsvétot a Tayto Parkban töltöttük, ezen kívül nagyon nem történt semmi, volt 3 locsolóm, aztán kifújt, de nem baj. Majd ha elhervadok, rájuk kenem. Kaptunk egy csomó csokit, iszonyat sokat. Meg gumicukrot, meg chipset. Meg úgy általában mindent.

SZÜLINAPOK:

Hol is kezdjem... Anyukámnak meg kisöcsémnek egy és ugyanazon napon van a születésnapjuk, április 22-én. A család együtt ünnepelt, mindenki piros lett a naptól. Hah, igen. Az időjárás kegyes hozzánk mostanában, az eső alig esik, a nap pedig perzselően sütteti a bőrünket minden egyes nap. a végén még napszemüveg kell az embereknek. Továbbá ugyanezen a napon, április 22-én a kedvenc írónőmnek, Leiner Laurának is születésnapja volt, úgyhogy itt is BOLDOG SZÜLINAPOT LAURA! <3 #szeretjükazírónőnket


Ennyi lennék mostanra. Még egyszer elnézést a hatalmas késésért, igyekszem gyakrabban jelentkezni. Pusszancs mindenkinek.

Boldog Szülinapot Eszter!

Nagyon nagyon nagyon nagyon boldog születésnapot a (kettő közül másik) legeslegeslegjobb barátnőmnek, Eszternek!! 

Mint mindig, most is leírom a mi kis történetünket. 

Szóval minden oviban kezdődött. Arra nem teljesen emlékszem hogyan, hiszen most nyáron lesz 10 éve, hogy megismerkedtünk. Wow. Visszatérve, arra viszont elmlékszem, hogy éppen senkivel nem tudtam játszani, amikor Eszter mindig megjelent és együtt csináltunk mindent. Persze ott voltak a többi barátnőim is, de Eszterrel valahogy minden más volt. Aztán jött a suli. 

Azt tudni kell rólam, hogy ismerkedés szempontjából én szörnyű vagyok. Félek. Azt pedig azt kell Eszterről tudni, hogy ő meg egyáltalán nem. Suli első napján Eszter mellett ültem. A középső padsor második padjába. Ő és a családja előbb érkeztek, így Eszter foglalta nekem a helyet maga mellett. Mindig azért izgultunk, hogy ne ültessenek el egymás mellől. Csak abból, hogy két kislány akik legjobb barátnők, egymás mellett ülnek semmi nem jó sül ki belőle. Az évek során szerintem összesen kétszer vesztünk össze, legutoljára negyedikben, ami mondjuk szintén az én hibám volt, de ebbe most ne menjünk bele. Ötödikes felsősként emlékszem elég büszkék voltunk, és folyamatosan leszóltuk a negyedikeseket, mondván, "nem tudnak ők még semmit a felsőről."

Aztán elérkezett a legrosszabb időszak, azt hiszem mindkettőnk számára. 

Emlékszem, Eszter volt az első, akinek valaha beszéltem arról, hogy ki fogunk költözni Írországba. Ő mindig is nagyon rendes és önzetlen volt, és ebben az időszakban, amikor minden eldőlt, ő volt ott mellettem. Nem igazán törődött azzal, hogy neki milyen rossz lesz vagy ilyesmi, inkább velem foglalkozott, és ez mindig is lenyűgözött és hálássá tett. Majd teltek a hónapok, június 15-ére már mindenki tudta, hogy engem már nem látnak itt jövőre. Nyáron sokat találkoztam Eszterrel, kijött a telkünkre, elmentünk moziba... 

Aztán el kellett búcsúzni. A gépem felszállása előtt öt perccel három embernek küldtem sms-t. Neki először. Azonnal visszaírt. Mondanom sem kell, hogy miközben felszálltunk nem keveset sírtam. 

Eszter az egyetlen a barátaim közül, aki rendszeresen hív és beszélünk skype-on. Ő az egyetlen aki meg szokta kérdezni hetente, max. két hetente, hogy velem mi történt, hogy érzem magam. Ő az egyetlen aki elmeséli részletesen, hogy mi történt régi iskolámban, a régi osztályommal, senki más. Ő az egyetlen aki még akkor is felvidít, amikor éppen a szüleim kapcsolata miatt vagyok zaklatott. Bármikor. Nagyon nagyon sokkal tartozom neki, és annak ellenére, hogy kb. 3000 kilóméter választ el minket, tudja, hogy rám mindig számíthat. Soha nem hagyom cserben. 

Még egyszer boldog szülinapot Eszter, remélem sikerül összehozni azt az áprilisi repülőutat. ;) 

3850 + 22!

HALIHÓÓ!


Örömmel jelentem, hogy a blognak már több, mint 3850 oldalmegjelenítése és 22 feliratkozója van! 

El sem hiszem... Nagyon nagyon nagyon szeretném megköszönni mindenkinek! Imádlak titeket! <3

Nem tűntem el.

Sziasztok drága olvasók!

Tudom, egy hónapja nem írtam. De valahogy minden nap végén fáradt vagyok. Egyesek szerint ez amiatt van, hogy az agyam egész nap úgy működik, mint egy angol szótár. Valószínűleg igazuk van.

Akkor most összefoglalnám a februárban történteket.

A gimis megbeszélés napja. Amikor megérkeztünk, még alig volt ott bárki is. Bementem anyukámmal, és beregisztráltam. Utána leültünk és vártunk. Megérkezett az egyik osztálytársam, aki gyorsan letelepedett mellém, így együtt tudtuk követni az eseményeket. Az első felében a tájékoztatónak minden rendben volt, még érdekesnek is nevezhetnénk. Aztán volt egy 15 perces szünet, ahol beszélgettünk a lányokkal. Utána jött az unalom. Még 45 percig nyomatták a dolgokat amik senkit nem érdekeltek. Ahhhhhh. Negyed 10-kor lett vége. Ja, és másnap suli volt. Bájos.

Balhééééé. Na mindegy, ezt nem fogom részletezni.

Voltam összesen 3 bulin ebben a hónapban. Woop woop. A következő két meghívóm is megvan, márciusra. Woop.

Hát igazából ennyi említésre méltó lenne. Tudom, ez egy nagyon kicsi rész volt, de igyekszem majd írni gyakrabban. Pusszancs mindenkinek!

Happy Birthday Harry Styles!

Nagyon nagyon nagyon boldog születésnapot szeretnék kívánni a világ egyik legtehetségesebb, legaranyosabb, legkedvesebb, legalázatosabb, legjobb hangú és leghelyesebb, mostmár férfijának. Nagyon boldog huszadik születésnapot Harry Styles! Imádlak.

  

:) <3

2014 január

Sziasztok kedves olvasók!

Nos igen, ez a hónap is gyorsan elrepült... Az utóbbi napokban azon kaptam magam, hogy nektek még nem is írtam bejegyzést, valamint Magyarországon most kezdett el szakadni a hó... Még szerencse, hogy elkerültük ezt az időt. Tényleg, még erről sem meséltem. Hát akkor szép sorjában...



Január 9. - 14. : Hazalátogatás


Mint mindig, egy idő után eljön az idő, amikor kezd honvágyad lenni, úgy érzed semmi sem jó és vissza akarsz menni a régi, megszokott környezetedbe. Így esett ez meg velem is. Szinte minden nap anyukámat azzal zaklattam, hogy mikor megyünk haza. Erre a legutolsó tanítási napon, december 20-án délután otthon besétáltam anyuék szobájába, és azzal fogadott, hogy most vett jegyeket Magyarországra. Majd kicsattantam az örömtől.
Az első napom ott nagyon fárasztó volt. Reggel négy órakor keltünk, hétkor ment a gépünk, tizenegykor leszállt, onnan elmentünk anyu barátnőékhez, aztán négyre mentünk a Népligetbe, onnan még két óra buszút le Balatonra. Aztán még egy fél óra kocsikázás. Mondanom se kell, hogy hullák voltunk aznap öcsémmel. 2 napot tartózkodtunk Balcsin, aztán vissza megint Budapestre. Aztán ott aludtunk a legjobb barátnőimnél, másnap a dédnagymamám nyolcvanadik szülinapjára mentünk. Hétfőn pedig visszalátogattam a régi iskolámba.
Nagyon fura volt visszamenni. Ismerős épület, termek, emberek... De valahogy mégis minden más volt.
Ettől függetlenül mindenki nagyon kedves volt, és jó érzés volt találkozni azokkal, akik eddig a mindennapjaim részei voltak. Tisztelet a kivételnek.
Délután barátnőmhöz mentem, aztán forrócsokizni végül egy másik barátnőmhöz. Hosszú és fáradalmas nap volt, de megérte. Másnap délután ment a gépünk.


Rájöttem, hogy a legrosszabb dolog a költözésben nem is az, hogy itt kell hagynod az eddigi életed... Hanem ha elmész az új otthonodba, nem érzed azt, hogy otthon vagy, és ha visszamész a régibe, akkor sem. Ez a 'nem tartozom még sehova sem' dolog kicsit lehervaszt, de el kell fogadni, majd meg fog változni.  

Január 14. - 31. 

Semmi érdemre való, suliban hajtunk ezerrel. Ja, de mégis.

A napokban kaptam egy levelet a gimitől. Tudjátok, jövőre oda fogok járni. Az állt benne, hogy szerdán szeretettel várnak egy megbeszélésre minden szülőt és diákot. Ami ugyebár kihagyhatatlan számomra. Ezek mellett a belépő felmérés március 6-án lesz, amivel felmérik hogy mennyit tudunk. Azon a napon kérlek drukkoljatok nekem! :) 

Ennyi. 

Hamarosan visszajövök.