Múlt hét csütörtökön elmentünk az osztályommal be a belvárosba. Múzeumokba mentünk, Mekiben ebédeltünk... Összességében jó volt, csak mindenhova rohanni kellett. Akkor az elejétől.
Reggel a sulinál találkoztunk néhányan a tanárunkkal. Úgy volt, hogy gyalogolunk fél órát le a vonatállomásra, de a sulinknak van Iskolabusza, és olyan rendesek voltak, hogy felvettek minket és elvittek. A sulinál tízen találkoztunk, a maradék 13 osztálytársunk autóval odajött az állomásra. Természetesen nem maradhatott el az egy késő sem, aki a vonat indulása előtt öt perccel érkezett meg. Ez már szokásos, pláne attól a fiútól aki ezt megtette.
A vonaton nem volt egyetlen szabad ülőhely sem, úgyhogy fél órát álltunk. Nem a legkellemesebb, de akkor még ki lehetett bírni. Miután leszálltunk, elrohantunk a (Magyarországon így nevezett) Mezőgazdasági Múzeumba, ami kicsit felkavaró volt számomra. Kitömött álltatok... Nekem az sok. Ezek után még bőven volt időnk, átmentünk valami régiség múzeumba (fogalmam sincs mi a valódi neve), és ott el lettünk engedve. Fél óráig a múzeumban azt csináltunk amit akartunk, ami 23 tizenkét évesnek nagy buli. Lett volna, ha nem egy régiség múzeumban kötünk ki. Kétezer éves megaszalódott csontvázak, régi pénzek, nyakláncok... Minden. A durva az volt, hogy a fél óra vége felé kicsit elfáradtunk, de sehol nem volt ülőhely, csak egy részlegen. Na hol? Persze hogy a megaszalódott csontváznál. Úgyhogy mi, a 7 lány egy 1500-2000 éves nő mellett beszélgettünk. Felemelő volt.
Ezek után jött a ténylegesen bulis része. A tanárunk van olyan jó fej, és megengedte, hogy McDonald's-ban ebédeljünk! Itt is szabadon lettünk eresztve, rendeléseket egyedül kellett intézni, aztán egy külön terembe vezéreltek minket. Heten ültünk egy négy személyes asztalnál a lányokkal, de sebaj, megoldottuk. :D Elkerülhetetlen volt a gusztustalankodás, ha már gyorskajáldában voltunk. De ezúttal nem fiúk, hanem mi, lányok kezdtük.
Mondom a mi speciális italunk összetevőit, amit egyébként mindannyian megkóstoltunk.
-turmix
-kóla
-fanta
-ketchup
-só
-bors
-cukor
-jég
Tudom, mennyei. :D De most komolyan, az illata elment, de az íze valami szörnyű volt. Visszatérve itt ment a hülyülés és nevetés, aztán továbbálltunk.
Egy kerek órát gyalogoltunk, mire elértünk a következő múzeumhoz, ami Anne Frank életét mutatja be. Egy kisfilmben összefoglalták, mikor és mi történt Anne-nel a Második Világháború idején. Mi már tanultunk róla, szóval a lényeget tudtuk, de sokkal érdekesebb volt, mint hittem volna. A film után egy úr, aki úgymond idegenvezetőnk volt még körbemutatta amit lehetett, de az már senkit nem érdekelt. Ez után még beugrottunk egy közértbe, aztán rohantunk az állomásra, mivel a tervben is úgy szerepelt, hogy ha nem érjük el az első vonatot, a későbbivel megyünk. A fiúk persze maradni akartak még egy órát a belvárosban, így lassúra vették a figurát. Persze a tanár ideges volt, de a srácok terve nem jött be, elértük az első vonatot és hazamentünk, ezúttal ülve.
Remélem tetszett a beszámolóm.
Hamarosan visszajövök... Komizni, feliratkozni ér!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése